2013. június 9-én az osztályunk hazatért a csodálatos Erdélyből. Másnap már be kellett menni az iskolába hogy egy beszámolóban elmeséljük, mit éltünk át az elmúlt napokban. Voltak akik hamar befejezték ezt, ők illusztrálták élményeiket, vagy az álltalunk meglátogatott települések nevezetességeit. Ezekből az anyagokból és a képekből, amiket Szabóné Túri Judit néni készített, kiállítást készítettünk 2013. június 14-én. Rajztanáraink segítségével ízlésesen elrendeztünk mindent, amit aztán szüleink, hozzátartozóink és barátaink este a megnyitón megtekinthettek. A kiránduláson Orbán Ákos jelentős mennyiségű videót gyűjtött össze, ebből filmet vágott, amit szintén bemutattunk egy prezentáció mellett.

2013. június 17-én, az utolsó tanítási napon a két alattunk járó osztály betömörült az egyébként tágas énektermünkbe, hogy megtekintse beszámolónkat Erdélyről. Ez nem csak azért volt fontos, mert érdekelte őket, hanem mert jövőre ők is esélyesek lehetnek egy ilyen  kirándulás megnyerésére. Az előadás után az egyik osztály egy játékos vetélkedőn vett részt, melyen minden jó válasz cukorkát ért, a másik ez idő alatt osztálytársaink vezetésével körbejárta a kiállítás képeit. Mikor a kérdések elfogytak, a két osztály helyett cserélt. Sok cukor szétosztódott, de egy pár maradt nekünk is.

Sajnos ez volt az utolsó program, ami ehhez a pályázathoz kapcsolódott. Nagyon szomorkodtunk is amiatt, hogy ez az izgalmas kaland lezáródik. Jövőre nem nevezhetünk, de két év múlva, 9.-ben újra szerencsét próbálunk majd és nagyon reméljük, hogy újra utazhatunk majd a Határtalanul program keretében.

2013. június 5.

Délelőtt: Szabadfoglalkozás keretében az osztály egy része bazározott, vásárolgatott a helyi árusoknál, az osztály három betege, Kamilla, Ákos és Maci a gyermekorvosnál ült Eszter néni és Gyárfás bácsi kíséretében. Mások előrelátóan pakoltak, a megmaradt időt pedig szórakozással, énekléssel, tánccal töltötték el.

Délután: Korondi sétára indultunk két lovas szekérrel. Elsőként a Knop Vencel Aragonit Múzeumba látogattunk el, ahol megcsodálhattuk a székely drágakövekből készült dísztárgyakat. Felkaptattunk a Csiga-dombra, ahol az aragonit képződését is nyomon követhettük, belenyújthattuk ujjainkat a sós forrásba, láthattuk a fekete gyógyiszapot. Majd felmásztunk a kilátóra és szétnéztünk a tájon: láttuk a Firtos-hegyet, a Sószorost, Atyha falut. Árcsói borvizet kóstoltunk, amely magnéziumban, kálciumban gazdag ásványvíz. Ilyés Vésztői Mihály fazekas műhelyében jártunk, ahol a különböző edények, bögrék készítésének folyamatát csodáltuk meg, pár szuvenírt is begyűjthettünk. Végül, de nem utolsó sorban Zoli bácsi taplász műhelyében ismerkedtünk e ritka mesterség fortélyaival. A felesége bemutatta a taplóból készült remekműveket: táskák, terítők, sapkák. Sétánkon szekérrel körbejártuk a falut, láttunk sok szép székely kaput, beletekinthettünk a korondiak mindennapjaiba.

Este: Műveltségi vetélkedő a héten látott, hallott, tapasztalt ismeretekből. A főnyeremény a házigazdánk, Bíró Lajos bácsi által felajánlott három korondi váza volt. A verseny győztesei Molnár Kamilla, Szegedi Eszter, Dombi Máté és Szabó Judit lettek.

Készítette: Konyári Ildikó, Marmoly Emese, Gyürky Panka és Szegedi Eszti

2013. június 4. a nemzeti összetartozás napja

Délelőtt:

             Ambrus Lajos bácsi várt bennünket a Magyar Nyelv szobránál, aki sokat beszélt arról, hogy mi lesz akkor, ha sokat beszél, na meg egyebekről is: a szobor jelképezi az életfát, az öt ága az öt részre szakadt Magyarországot, az emlékmű oszlopain pedig a magyar nyelvet ápolók arcképei Balassi Bálinttól Sütő Andrásig. Megkoszorúztuk ezt a remekművet és elénekeltük a Himnuszt. Ezután elmentünk a korondi múzeumba, ahol megtekintettük Korond nevezetességeit: a fazekasság termékeit és taplógombából készült díszeket, majd kettőig szabad foglalkozás volt (bazár, bolt).

Délután:

             Kettőkor elindultunk a Farkaslaka nevű településre, ahol megnéztük Tamási Áron szülőházát és emlékműveit.  Mire a háztól visszaértünk egy ünnepség közepére toppantunk be, ahol a nemzeti összetartozást ünnepeltük. Jelen volt az Új Színház igazgatója; Dörner György, a Lengyeltóti testvérváros polgármestere, csíkszeredai magyar konzul, óvodások, iskolások énekkara. Meghallgattuk az emlékünnepséget. Héjjasfalva és Fehéregyháza közötti Petőfi emlékművet megkoszorúztuk és elszavaltuk a Nemzeti dalt.

Este:

            Esti filmnézéssel zártuk a napot

Készítette: Molnár Antal, Barak László, Dombi Máté, Petrus Józsi, Mirkó Imre

2013. június 3.

Délelőtt: 8.00: Megreggeliztünk, összecsomagoltunk, és elindultunk Nagyenyed felé. A buszon Bolyai Farkas és Bolyai János életét és munkásságát mutatta be: Barak László és Mező Imre.

               10.00: Megérkeztünk a Bethlen Gábor Református Kollégiumba, ahol az aligazgató bemutatta az iskola életét, és történetét. Ezután megkoszorúztuk Kőrösi Csoma Sándor emléktábláját. Átmentünk a kollégiummal szemben lévő erődtemplomba, majd megtekintettük az 1849. január 8-i román támadás áldozatainak emlékművét. Átsétáltunk a hős kollégiumi diákok emlékművéhez, amelyet az 1704-es labanc dúlás diák mártírjainak emlékére emeltek.

              12.00: Elbúcsúztunk a nagyváradi diákoktól, és tanítójuktól (Micheler Dóra, Micheler Péter, Kristófi Misi, Domján M. Katalin), és útnak indultunk Segesvár felé. Az úton beszámolt Dombi Máté a szász székek történetéről, és kultúrájáról; továbbá Nagy Marica és Láda Andi a szászok vallásáról.

Délután: 14.00: Megérkeztünk Segesvárra, és tettünk egy kellemes sétát az óvárosban, és megtekintettük az Óratornyot és a régi házakat.

               17.00: Megérkeztünk Székelyföldre, Korondra, és elfoglaltuk a szállást.

Esti program:  Meghallgattuk a késve érő Segesvári beszámolót (Hadházi Imre és Orbán Ákos jóvoltából), és egy műveltségi totót is kitöltöttünk a mai nappal kapcsolatban, és a napi képeket is megnéztük.

Készítette: Gyulai Gergő, Dombi Máté, Hadházi Imi, Forgács Benji és Orbán Ákos

2013. június 2.

Délelőtt: túra a Tordai-hasadékban, kisbeszámolót készítettek: Molnár Antal,Gyulai Gergő,Eszenyi Tamás,bemutatták keletkezését,legendáit, állat-és növényvilágát. Nekivágtunk a 3000 lépésnyi útnak, izgalmas volt a szűk köves úton, a csobogó patak partján, az eső utáni csúszós köveken végigmenni. Láttunk gyíkokat, különböző szitakötőket, pillangó fajokat és a folyóvízben halacskákat. Csodálatosan szép sziklafalak között mentünk át. A patak partján, sziklákon fogyasztottuk el az elkészített elemózsiánkat. Az időjárás nagyon kedvezett nekünk. Ragyogó napsütés volt.

Délután: Kolozsvár felé vettük utunkat, ahol megtekintettük a kolozsvári Szent Mihály-templomot. Megnéztük Mátyás király szülőházát és a főtéren a lovas szobrát. Ekkor már az eső eleredt, s bemenekültünk a Nemzetközi Filmfesztivál sátrába (Tiff).

Este: disputás játékok, filmvetítés a váradi diákokkal.

Készítette: Sánta Gergő, Mező Imre, Orbán Ákos, Varga Imre és Gorzsás Levente

2013. június 1.

A korán ébredők számára a nap egy reggeli sétával indult. Megnéztük a falu nevezetességeit(csorgó, Felső Piacsor, Alsó Piacsor, Az unitárius templom, A sikátor, A görögkeleti templom, A falu legöregebb háza). A bőséges reggeli után a Torockói Néprajzi Múzeumban kezdtük a napot. Itt a tárlatvezető néni bemutatta nekünk a falu múltját. Rengeteg látnivalót mutatott nekünk és sok érdekességet hallottunk. Többek között láthattuk a ’97-ben alapított múzeumban a vasművesség és a vaskohászat eszközeit, agyagedényeket és a fazekasság tárgyait. A második szobában megtudtuk „az egy füst alatt elintéz mindent” szólás eredetét. Láttuk a kecskebőrből egy kaptafán készült csizmákat. Láttunk piros és kék fonallal hímzett gyönyörű párnákat, terítőket és festett bútorokat. Ezek is nagyon jól szemléltetik a szász és a székely kultúrák egymásra való hatását. A múzeum utolsó helyiségében a tárlókban ruhákat láttunk kisgyermektől kezdődően a mennyasszonyi ruhákon át az öregasszonyi ruhákig mindent.

Ezzel zárult a délelőtti programunk. A szállásunk felé haladva megnéztük a torockói bazársort. Visszaérve elkezdtünk készülődni a délutáni programunkhoz, amely a tordai sóbányához vezetett. Egy óra hosszas út után érkeztünk a bánya bejáratához, ahol egy magyar idegenvezető fogadott minket és egykor elindultunk túránkra. A sóbánya keletkezéséről tudhattunk meg érdekességeket. A fiatalember végig vitt bennünket több tárnán, lesétáltunk 25 emelet mélyre, ahol a Föld gyomrában, egy hatalmas teremben, amit 65 év alatt vájtak ki. Ez igazi gyermekparadicsom volt: óriáskerék, játszótér, billiárd, bowling, csónakázó tó, mini golf és pingpong pálya szórakoztatott minket. Vacsora után egy játékos vetélkedő, totó, számháború és esti filmnézés várt ránk finom ajándékokkal.

Készítette: Szabó Judit, Tóth Regina, Tóth Réka, Láda Andrea és Nagy Marica 

2013. május 31.

7:00 : Indulás Hajdúböszörményből

10:00: Érkezés Nagyváradra. Látogatást tettünk a nagyváradi Ady Endre Líceumban (1773-ban épült). Órákra tekinthettünk be az ottani diákok segítségével (angol, magyar, disputa foglalkozás). Óralátogatás tapasztalata: több nyelvi órájuk van (két tannyelv), a román nyelvet elvárják, hogy anyanyelven beszéljék, egy tanóra hossza náluk 50 percig tart. Az iskola mindennapjairól, és történetéről két diák, Eszti és Csongor tartott előadást. Az iskolában is körbevezettek bennünket, aminek gyönyörű díszterme van, és labirintusszerű folyosói.

12:00: Elsétáltunk az Ady Endre múzeumba az Ady Líceum diákjainak vezetésével.

13:00: Megtekintettük a város nevezetességeit, többek között a Garasos hidat, a Zsinagógát, a Városházát, a Léda-házat, a Kanonok-sort, és a Bazilikát, ahol meglepetésként Kristófi János orgonaművész (Misi édesapja) játszott számunkra.

16:00: A Petőfi-parkban Csongor és Balázs tartott számunkra vetélkedőt a nap során elhangzott érdekességekből.

17:00: Folytattuk utunkat Torockóra három nagyváradi diák, Kristófi Mihály, Miheler Dóra, Miheler Péter és tanárnőjük, Domján M. Katalin kíséretében.

21:00: Érkezés Torockóra, szobák elfoglalása.

21:30: Meleg vacsora elfogyasztása.

22:30: Éjszakai túra Torockó határában.

23:30: Végre visszaérkezés a túrából. Mindenki megnyugodott. A szomszéd szobából még kb. fél 4 magasságáig dübögtek a falon.

A délután folyamán kezdődő gyilkos játék tartotta izgalomban a társaságot egész nap.

Készítette:Molnár Kamilla, Molnár Emma, Rózsa Nóra, Bertalan Luca

2013. május 16-án a 3. és 4. órában Cirmainé Kocsis Róza (a Bocskai István Általános Iskola volt tanára és egyébként nagy utazó) és férje, Cirmai Árpád (Erdélyben született református pap, igazi székely) látogatott hozzánk. Az első órában Rozika néni elmesélte Erdély történetét, megtudtuk, kik a székelyek, milyen részekre oszlik Erdély és még sok érdekes dolgot. Megmutogatta azokat a diákat, amiket Romániában készített. Mindannyian figyelemmel hallgattuk és jegyzeteltünk. Ezután Árpád bácsi, aki addig csak "hallgató székely" volt, elmondta, milyen akadályokon kell átküzdenie magát a kint élő magyaroknak. A román minisztérium ugyanis mindent megtesz, hogy Erdélyt elrománosítsa. Például nem engedi hogy a magyar gyerekek magyarul tanuljanak, vagy ha igen, akkor az éretségit románul kell letennie. Felidézte, hogy csak úgy javíthatták meg a templomuk selejtes ablakait, hogy a titkárt lefizették borral és szilvapálinkával. Bár nem voltunk ott ezeken az eseményken, azért mégis beleéltük magunk a helyzetekbe, így valódi élményeket szereztünk, és most csak még jobban várjuk az indulást.

2013. április 30-án (kedden) 3 diák és egy tanárnő érkezett hozzánk Nagyváradról, hogy megnézze, milyen az élet Böszörményben.

Délelőtt az osztály néhány önkéntese körbejárta velük a gimit és szétnéztek a városban is. Mivel keddenként a 6. óránk osztályfőnöki, elmehettünk velük megnézni a közeli Maghy Galériát. (Maghy Zoltán Hajdúböszörmény híres festője, aki régi épületeket, népszokásokat és a Hortobágyot festette.) Így a vendégeink (bár nem az egészet) láthatták Böszörmény történetét és környékét. Délután pedig a disputa csapatunkkal mérkőztek meg a nagyváradiak. Barátságos mérkőzés volt, mindkét csapat nyert. Ezek után a vendégek hazautaztak, de május 31-én újra látni fogjuk őket, mivel ők is velünk utazzák majd át Erdélyt.

A pályázat, amely biztosítja az utazás, szállás és programok költségét megkövetelte, hogy egy rászoruló gyereknek gyűjtsünk össze 30.000 Ft, hogy ki tudja fizetni a Nyilas Misi programot. Ezért az osztályunk 2012. december 13-án jótékonysági bolhapiacot szervezett. Minden társunk összegyűjtötte felesleges holmijait és egy standon, óránkénti váltással árultuk azokat. Aki nem talált semmi kedvére valót, az egy perselybe adhatott különféle felajánlásokat. Végeredményben a szükségesnél több pénz is összegyűlt, azt az osztály bankszámlájára raktuk. Ami pedig a portékából megmaradt, azt ki fogjuk vinni Erdélybe, hogy az ottani hátrányos helyzetű gyerekeknek adjuk. Nagyon jó mulatság volt, mindannyian jól éreztük magunk, különösen ha egy-egy nehezebb tantárgy órájáról sikerült ellógnunk.